Részletek
Letöltés Docx
Tovább olvasom
Nagyon nagyra értékelem a Napot. És ma beszélni akartam Vele. Már napok óta szerettem volna, miután beszéltem a Holddal. De az idő csak egy drága dolog, most nehéz találni az életemben. Vagy amikor befejezem az összes munkát a Supreme Master TV-nek, akkor meditálnom kell, hogy bepótoljam a 11 és fél órát vagy még többet, amennyire csak tudom. Aztán ennem kell valamit. És még ha hideg is, például gyümölcs és talán egy kis kenyér és vegán sajt, akkor is el kell készítened. De úgy érzem, olyan szerencsés vagyok. Mindenem megvan, amire szükségem van, és az egészség. Még akkor is, ha valami miatt beteg vagyok, például sokat köhögök, vagy van valami vérzés. De akkor is nagyon egészségesnek, szerencsésnek és boldognak érzem magam, habár a betegség kellemetlen érzéseket okoz. De ez nem sok ahhoz a boldogsághoz képest, amit érzel, ahhoz az igazi egészséghez képest mindezek felett.És a Nap, ha előjön a Nap nappal, ó, az csodálatos, az csodálatos. Még mielőtt ezt elmondtam nektek, néha nem volt elég áramom, és várnom kellett, mert a Nap nem volt elég. Különösen télen, és gyakran a telefon nem ér el oda, ahová szeretném. Valójában nem sok emberrel tartok kapcsolatot, csak egy párral, három, azt hiszem, hárommal, az összes ujjam se kell, hogy megszámoljam. De mégis, olyan szerencsésnek érzem magam, olyan boldognak, olyan hálásnak, a szívemben. És hangosan ki is mondom. Amikor csak van időm, mindig elismétlem a szívemből jövő hála szavait.Képzeljétek el, sok szegénynek nincs olyan élete, mint nekem. És a régi idők királyainak nem volt olyan kényelmük, mint amilyen nekünk van most. Még ha az egész világ az övék is volt, nem volt olyan kényelmük, mint nekem. És várniuk kellett, hogy az eunuchok hozzák az ételt, és az meg kihűlt. Nem mindig az volt, amit aznap enni akartak, de enniük kellett, még akkor is, ha nem volt jó íze. Szóval úgy érzem, nagyon szerencsés vagyok. Eszem, amikor ééhes vagyok, nem kell várnom, elkészíthetem magamnak, amire szükségem van, amit akarok, így olyan jó íze van. Amikor akarsz valamit, és meg is kapod, akkor nagyon boldognak érzed magad. Igazából nincs sok mindenem, de úgy érzem, hogy máris sok mindenem van - olyan gazdag, olyan teljes, olyan elégedett. Szóval, mindezt csak azért mondom el nektek, hogy tudjátok, és ne aggódjatok túl sokat miattam.Eleinte kevésbé volt kényelmes, de lassan elrendeztem a dolgaimat. Még a sátramat is, amikor a matrac alá rakom, akkor zsebeim vannak az ágy mentén. És oda minden dolgot felrakok, amire szükségem van, például valami különleges kenőcsöt, esetleg olyasmit, amire mindig szükségem van. És van egy kis polcom, ahová a dolgaimat teszem, és a számítógépet ráteszem. És a matracon ülni is nagyon, nagyon jó. Nincs szükség nagy székre, nagy asztalra vagy bármi másra. Csak valami könyvet használok, amire a PC-t teszem, és egy szögletes matracot használok, amire a billentyűzetet teszem, a billentyűzetet erre az álló szögletes matracra teszem. És ennyi, ott dolgozom. Nagyon kényelmes és tökéletesen működik. Amikor van áram, akkor minden tökéletesen működik. Különben várni kell, és az tovább tart. És amikor az internet jól működik, akkor az is nagyon tökéletes. Legalább feltölthetem a telefonjaimat és a PC-t, hogy dolgozhassak.És csak arra gondolok, hogy milyen kedves a Nap, mert néha szeretnék fényképet készíteni a Napról. És azt mondtam: „Ó, Nap, nem vagy itt”. És akkor Ő áttör a sűrű, fekete felhőn, hogy előbújjon nekem, elég időt ad arra, hogy készítsek pár fényképet. Ó, úgy érzem, olyan közel vagyok mindenhez - a fákhoz, növényekhez, a mókus-személyekhez, mindenhez. És olyan közel a Holdhoz és a Naphoz is. És a Földhöz, itt kint járkálva nem kell takarítani az udvart vagy bármit. Ez a szép benne. Csak egy kis hely és egy kis vinyl. És csak besétálsz, kisétálsz, olyan könnyű takarítani. Nem kell túl sok időt töltenem, aggódnom a házimunka miatt. Olyan jó, olyan szabad, mindig olyan szerencsésnek érzem magam. Nos, legtöbbször, kivéve néha, amikor valami túl nyomasztóan súlyos és aggasztó. A világ dolgai és az emberek szükségtelenül meghalnak, és az állat-személyek naponta és fölöslegesen szenvednek. Ó, Istenem! Azt mindig meg kell próbálnom magam mögött hagyni, különben nem tudok dolgozni.De legtöbbször ezekre a pozitív dolgokra gondolok, és boldogan nézem, ahogy a dolgok növekednek körülöttem. Mint ahogy télen sok minden csak szunnyad, alszik. És amikor eljön a tavasz, minden zöld, a fű, a növények, a névtelen növények, de mind zöldek, olyan boldogok. Én is boldognak érzem magam, mint ők, virágba borulnak. A Nap és a Hold, amikor csak előbújnak, olyanok, mint a boldog barátaim. És mindig úgy érzem, hogy szeretnek engem.És a csillagok éjszaka, amikor felnézel az égre, amint csak ülsz egy kis széken, vagy vehetsz piknik székeket, nagyon könnyű ráülni, és felnézel. Hű, az valóban... Az összes csillag előbújik, és semmihez sem hasonlítható. Télen még jobban látni a csillagokat, mint nyáron. Télen nincsenek levelek a fákon, és át lehet látni az ágakon. Minden csillag fényesebben ragyog, mint a városban, és valahogy közelebb érzed magad hozzájuk. Úgy értem, fizikailag, mintha közelebb lennének hozzád. Mindez a csodálatos érzés, boldoggá tesz, és nagyon tudom méltányolni. Ezért érzem magam szerencsésnek és boldognak.És arra gondoltam, hány embernek van ilyen táj, mint nekem – látom a faleveleket mindenütt a fejem felett, és még a Nap is próbál előbújni, és köszönni, és hagyni, hogy készítsek néhány gyönyörű fényképet. Elismerést érzek, olyan hálás vagyok Istennek, az összes Szentnek és Bölcsnek, azért is, hogy ennyi érdemet adtak nekünk, hogy örökölhessük őket, és élvezhetünk mindent magunk körül.Még ha a városban is voltam, akkor is nagyon hálásnak éreztem magam, bárhová megyek, mert mindenhol megkaphatom azokat a dolgokat, amikre szükségem van, még ha nem is olyan sok, de már most olyan nagy bőséget érzek. Azt hiszem, én csak egy nagyon boldog személy vagyok, ami jó dolog, így sok komor helyzetet el lehet viselni, még néhány halálos helyzetet is, és néhány nagyon kellemetlen helyzetet is. De minden elmúlik; boldog idők, szomorú idők, mind elmúlik majd. Mind elmúlik majd, ezért nem kell aggódnunk miatta. Nem kell mindig emlékeznünk rá. Minden nap mindig van valami más dolog. Ha látjátok a növényeket, nőnek, és minden nap egy kicsit mások. Néhány virág, az öregek – bár öregek, de érettebb és szebbé színűvé változnak. Néha más színűvé válnak, amikor érettebbek. És aztán jön egy új. Mindig mindent élvezhetsz. Az erdőben olyan sok virág van. Ha lenne kertem, soha nem tudnék ennyit ültetni.Nagyon szerencsésnek érzem magam. Köszönöm Neked, Istenem, hogy ilyen kedves vagy hozzám, hogy törődsz velem minden apró részletben, még abban is, hogy milyen gyógyszert szedjek. Hogy lehet ennél jobb Oltalmazód? Persze, tudom, hogy szenvednem kell még, de ha tudod, hogy van Valakid, Aki annyira szeret, akkor mindent le tudsz győzni, igazán! Igazán, “Keressétek először Isten Országát, és minden egyéb megadatik majd nektek”.Nos, azt akartam mondani, hogy beszéltem a Nappal, de most csak magamról beszélek, mert olyan boldognak, olyan szerencsésnek érzem magam. Úgy gondoltam, ezt az energiát is meg kell osztanom veletek. Remélhetőleg a ti napjaitok jobbak lesznek, amikor mindezt halljátok, és értékelni fogjátok az apró, nagyon apró dolgokat.Photo Caption: Felfelé van az út a biztonságos régi otthonhoz
