Részletek
Letöltés Docx
Tovább olvasom
A helyzet az, hogy nem csak emberek vannak ezen a bolygón. Másfajta ördögök is élnek a bolygónk mellett más világokban, és ők befolyásolnak néhányat, különösen azokat, akiknek a lényébe már beágyazódtak a háborús hajlamok, akkor a démonok könnyebben befolyásolják őket, megszállják őket, és ráveszik őket, hogy háborút, bajt, mindenféle szenvedést okozzanak más embereknek. Ez a helyzet. Ezért örülök, hogy a Hold népe tényleg nagyfokú biztonsággal védi magát. Remélem, hogy ez örökké így fog működni számukra.Mert már elég baj, hogy itt szenvedést okozunk egymásnak és életveszélyt okozunk önmagunknak, nem kell elmenni valami békés világba és megzavarni az életüket. Ez nem igazságos. Semmi rosszat nem tesznek velünk. Még körbe is járnak, és megpróbálnak segíteni, amiben csak tudnak a biztonságunk érdekében. Csak remélem, hogy a Hold népe nem megy bele túl mélyen a saját karmánkba, hogy aztán ők maguk is megbetegedjenek és visszavigyék azt a Holdra. Ó, kérlek Istenem, védd meg ezeket a Hold embereket. Ők olyan jók.És akkor már a beszélgetésünk elején megkérdeztem a Királyt, hogy miért van az, hogy ők ilyen kedvesek hozzám, hozzám és a többi szerzeteshez korábban. Amikor sok szerzetesem volt, nem volt otthonunk, ezért a természetben táboroztunk, a folyó mellett, hogy legyen ivóviz. És csak énekeltünk vagy krumplit sütöttünk az előadásaim között. És akkor azt kérdeztem: „Miért vagytok ilyen kedvesek hozzánk? Mert néha, amikor a természetben, a Hold alatt énekeltünk, a te Holdad csak állt órákig, amíg be nem fejeztük, és aludni akartunk, aztán olyan gyorsan lezuhantál a hegy mögé.”Sok szerzetes még mindig él, így nem csak egy történetet mesélek. Ez egy igaz történet. És hasonlóképpen, sokszor különböző dolgok, vagy a Hold egyszerűen olyan nagyot mosolygott, mintha egy ember arcát látnád az égen. Az egész Hold egy arccá változott, egy mosolygó arccá.Az egyik testvéretek Costa Ricában látta, és az egyik szerzetes látta, és még mindig emlékszik rá. Talán egyszer elmesélte valakinek, vagy nem. De egy olyan történetet mesélek el nektek, amelynek a szemtanúi még élnek. Csak elmondom nektek. És még sok más dolgot, nagyon sok mindent. Korábban mindig vittem a szerzeteseket és apácákat, amikor bárhová mentünk. Így ők sok olyan dolognak voltak tanúi, aminek a kinti testvérek nem. Ez egy, ezek közül a dolgok közül.Ezért kérdeztem Tőle: „Továbbá, néha küldtél nekem szeretetet, a Hold, amikor csak rád gondolok, vagy megpróbálok fényképet készíteni az erdő egy lehetetlen sarkában, és te csak egy ilyen szívet küldtél nekem, olyan tisztán, még egy fekete gyűrűvel is a szív körül, így még jobban kiemelkedett. Miért voltál ilyen kedves hozzám, barátságos, ilyen szeretetteljes?” Erre Ő : „Mert szeretünk Téged”. Ezt mondta, ilyen egyszerűen. Azt mondtam: „Én is szeretlek. Azt hiszem, mindannyian szeretünk téged, az emberek és az állat-személyek. Mindannyian szeretünk téged. Olyan gyönyörű vagy az égen. Annyira egyedi vagy. Nélküled nem is tudom, mit éreznénk, ha a Hold nélkül élnénk.”Ezt Ő is örömmel hallotta. Azt mondta, hogy tudja. Ezért is igyekszik a bolygónk biztonságában segíteni, amennyire csak tud. De mi magunk nem törődünk az ol- talmunkkal, a biztonságunkkal, éle- lem, a víz, az éhezés vagy bármivel. A bolygónkon kívüli emberek, akik- nek semmi közük hozzánk, mégis olyan sokat törődnek velünk. Emberek a Marsról, a Vénuszról és a Holdról. Amennyire én tudom, vannak mások is, persze. Mindegyikükkel szeretek beszélgetni, mert annyi tudásuk és békés energiájuk van, hogy az ember szereti őket. De nincs annyi időm, hogy még beszélgetni is tudjak. Csak néha kijön belőlem. Amikor persze ott van, akkor beszélek velük. Ha nem, akkor nem rohangálnék az egész Univerzumban és egyik helyről a másikra, kopogtatva az ajtajukon, hogy beszélgessünk.Csak azért, mert a Hold állandóan előttünk van, és a Hold olyan kedves, és annyi szeretetet mutat nekem, olyan barátságos. Még a szerzeteseim és apácáim csoportjának is néhány évvel ezelőtt. Akkoriban nem voltak kameráink. Szegények voltunk. Egyszerűen hajléktalanok voltunk. Ezért nem vettük fel nektek ezeket a jelenségeket. De amit elmondtam nektek, az mind igaz. Valójában sok más részletet kihagytam. Például néha a tengerparton voltunk vagy ilyesmi, és a felhők eltakarták az egész Holdat. Én csak azt mondtam: „Ó, bárcsak előbújna a Hold”. És akkor azonnal kijött, és elvitte az összes felhőt. Tisztán láttam. Aztán persze nem lehetett túl sokáig, mert túl sok volt a felhő, így azonnal eltűnt. De aztán később újra előbukkant. Sokszor, nagyon sokszor volt ilyen. A Nap is ugyanígy. Amikor hozok egy fényképezőgépet, mindig fényképezni akarok. Persze az erdőben nehezebb egy tisztást találni. De a Hold nagyon igyekszik, mindig előbújik a felhők közül, vagy gyorsan átmegy egy másik helyre, ahol nincsenek fák, hogy fotózhassak.Végtelenül hálás vagyok ezért a sok szeretetért, ami körülvesz. Szóval a Hold, a Nap, a csillagok, és még a kis állat-személyek, mint a mókus- és a madár-személyek, mind, mind, jönnek és beszélgetnek, és kimutatják a szeretetüket is. Végtelenül hálás vagyok Isten Kegyének, hogy ilyen szép emlékeket őrizhetek a nem mellettem élő emberektől, az állat-személyekről, ahelyett, hogy a saját emberi embereim zaklatnának, üldöznének, vagy fenyegetnének ezen a bolygón. Ezért néha nagyon szomorú vagyok. Így arra gondoltam, hogy „Elmehet- nék-e a Holddal élni vagy sem?” Erre Ők: „Igen, nagy örömmel”. Azt mondtam: „Azt hiszem, nekem nincs ilyen szerencsém, de mi a helyzet a többi emberrel? Ha ők menni akarnak és veled akarnak élni, megtehetik?” Ő azt mondta: „Igen, megtehetik. De ugyanazon a szinten kell lenniük, mint mi, ez az egyik. A másik, tényleg el kell kötelezniük magukat, hogy velünk maradjanak. Aztán miután meghalnak, mi befogadjuk őket, és idehozzuk őket.”Azt mondtam: „De nektek most fizikai testetek van a világotokban, és a földi bolygóról származó embereknek, ha meghalnak, akkor már nincs fizikai testük. Hogyan fognak akkor veletek élni?” Azt mondta: „Ó, van egy eszközünk. Vissza tudjuk adni nekik a húst és a csontokat, és akkor olyanok lesznek, mint amikor éltek, és velünk élhetnek.” Erre én azt kérdeztem: „Hány ember élt már itt veletek?” Azt mondta: „403. Eddig 403.” És persze boldogok együtt, ugyanazon a szinten, ugyanazon az alakban, így örökké boldogok. Ha elfogadják őket a Hold emberei, és ott élnek velük, akkor ők is örökre megszabadultak. De ugyanarra a szintre kell kerülniük, legalább a Negyedik Szintre. Ott fent nincs Ötödik Szint, csak Negyedik Szint. És persze ellenőrizniük kell, hogy ezek a személyek őszinték-e, jó erkölcsi normákkal rendelkeznek-e, magas szintűek-e, megvilágosodottak-e, békések-e és hasonlók, mielőtt elfogadják őket. Persze. Ki szeretne zavarokat egy ilyen békés és boldog világban, mint az övék?Ezért megkérdeztem Tőle, hogy a házaik... Látom, de persze, hogy beszélgetünk. Nem mondhatom csak úgy, hogy „Ó, én mindent látok. Nem kell elmondanod nekem”. Csak beszélgetés, baráti, azért is, hogy ti tudjátok. Tehát megkérdeztem, hogy a házaik a földön vagy a levegőben vannak-e, mert sok bolygón, fejlettebb bolygókon a házak a levegőben vannak, nem a földön, mint ezen a bolygón. Azt mondta: „A földön vannak”. Azt mondtam: „Oké. Jártok is? Vagy mert vannak repülő autók, és olyanok, amit mi itt UFO-knak hívunk, például… Egyáltalán gyalogoltok?” Azt mondta: „Igen, a földön, igen.” Hasonlóan ehhez a világhoz, de vannak repülő autóik, ha hosszú utat tesznek meg, például a belső Hold egyik sarkából a másik sarkába.Ó, igen, egyébként, mert megkérdeztem: „Csak a Hold világos oldalán éltek, vagy a sötét oldalon is?” Azt mondta: „Mindkét oldalon”. És így, repülő autókkal közlekednek, hogy lássák egymást. De nem úgy kell vezetniük, ahogy mi itt autózunk. Az akaraterejüket használják arra, hogy vezessenek bármilyen jármű- vet, vagy bármilyen dolgot fel kell emelniük, vagy dolgozniuk kell vele. Ott nincs nehézkedés. Így jobb. Itt sok, sok eszközre van szükségünk ahhoz, hogy akár csak néhány követ felemeljünk. És néha még ezt sem tudtuk megtenni. És az eszközöket gyakran, ha elrom- lanak, nem tudjuk használni őket. Hosszú időbe telik megjavítani őket, vagy ki kell dobnunk őket, és újat kell vennünk.Megkérdeztem Őt (a Hold Királyát), hogy mit gondol a mi világunkról. Azt mondta, hogy szomorúan érzi magát, mert annyi bajt okozunk magunknak, és csak egy egyszerű megoldást sem tudnánk felvállalni. Tudja, hogy pártolom a vegánságot, hogy megmentsük a bolygót, és hogy itt örökké béke legyen, de ez olyan sokáig tart, és az egész világ nem teljesen vegán. Szóval Ő mindezt tudja, és azt mondta, hogy szomorú. Ez csak egy kis megoldás, és könnyen vállalhatnánk, hogy megmentsük az egész világot, hogy az emberek továbbra is egy ilyen gyönyörű bolygón élhessenek.Azt mondta, hogy a bolygónk nagyon szép. Sok bolygó irigyli ezt, mert a bolygó külsején élhetünk, és nem kellene aggódnunk semmi miatt, vagyis a talaj tetején, a Föld tetején. És élhetnénk a Föld belsejében is, a Föld üreges belsejében, ahogy most is élnek a Hold belső terében. Ők is meg tudnák csinálni a saját holdjukat, a saját napjukat, de tudják szabályozni, hogy a hőmérséklet mindig ugyanolyan legyen, nagyon egészséges, jó levegő. És kérdeztem Tőle: „Tehát mindig van fényetek, vagy mi a helyzet?” Azt mondta: „Nem, éjszaka, amikor pihenni kell, akkor automatikusan kikapcsol”. Tehát ott minden békés és könnyű.Ha nem kell enniük, akkor gondolom, sokkal könnyebb, mint ezen a világon, ahol az emberek harcolnak az ételért, italért és mindenféle kényelemért, még kapzsiságból is. Egyébként a bolygó eleget tud eltartani ahhoz, hogy mindenkinek legyen elég élelme és kényelme, egyszerű élete. De az emberek mindig azt gondol- ják, hogy „Minél több, annál jobb”. Így egyre többet ragadnak meg, ami soha nem elég. Ezért van annyi probléma. A kapzsiság miatt van annyi probléma. És az erősek elnyomják a gyengéket, például.Photo Caption: Egy apró jel, ami hatalmas tavasszá fog berobbanni
